Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Juan Gil Navarro riport

2008.03.24

 

"Inkább egy hihető, mint szerethető személyiséget szeretnék megformálni", mondja a Vidas Robadas c. sorozat gonosza, aki  egy igazi faragatlan paraszt.

A színész a film társadalmi szerepét tölti be, mely leleplezi az emberkereskedelemet, elmagyarázza, hogyan menekül meg a beskatulyázástól és előrebocsátja, hogy a szerepei közül eddig ez a legszörnyűségesebb.

Juan Gil Navarro - Facundo Arana antagonistája a VR c. sorozatban (Telefé) - azt mondta, nem aggódik amiatt, hogy egy emberkereskedelemmel foglalkozó szervezet főnökét testesíti meg, mivel egy olyan "hiteles szerepet szeretne megformálni, mely nem szükségszerűen szimpatikus."

Juan, Manuel Gil Navarro hírügynökségi újságírónak a fia, a színészetet választotta mint kifejezési eszközt, és elzárkózott attól, hogy apja nyomdokaiba lépjen annak ellenére, hogy háza ahhoz a szerkesztőséghez tartozott, ahol Manuel dolgozott.

"Amikor kisfiú voltam repülőgép pilóta, agronómus vagy arheológus szerettem volna lenni, de amikor befejeztem a középiskolát, a színészetet választottam. Az újságíráshoz nagy türelem kell és különösen kell érteni a sakkhoz, de színészként is feltárhatok társadalmi problémákat, mert más bőrébe bújva egymagam tudok  különböző életeket  eljátszani." - állapította meg Navarro.

 

Egy veszélyes szerelmes

- Ki Nicolas, a filmbeli szereped?

- Szerepem szerint nagyon szerelmes vagyok Mónica Antonópulosba, akivel van egy fiúnk, és képes vagyok minden őrültségre, ami csak szóbajöhet, mert a Facundo által játszott szereplő lecsapja a kezemről őt.

Másfelől pedig Nicolas egy emberkereskedelmi szervezet feje, akinek védence és szeretője lesz Soledad Silveyra elveszett lánya.

- Nem féltél egy ilyen szerepet elvállalni, amely beskatulyázhat és megbélyegezhet a közönség szemében?

- Nem, ettől nem féltem, mert elhatároztam, hogy ezt a szerepet profi módon kidolgozom, és úgy hiszem, az emberek jobban díjazzák, ha az ember kockázatot vállal. És azt is figyelembe kell vennünk, hogy a cselekmény nem egy ember játéka és hogy a közönség alakít téged. Másfelől érdekfeszítő látni a rosszat ilyen közelről, mert azzal a betegséggel és gonoszsággal kell szemlélni, ami belsőnkből fakad és ami a végzetes szituációkban felszínre tör.

 

A parasztok nyugalma

Elmagyarázta azonban, hogy megpróbálja elérni, hogy ne skatulyázzák be. "Azt hiszem, úgy lenne korrekt, ha eztán nem játszanék többé más falusi ember figurát. De az emberek tudnak különbséget tenni, ahogyan az Carnaghi esetében is történt, aki a Montecristóban a gonoszt alakította és mindazok, akik megértették, hogy a színész valójában csak egy szerepet épít fel és csak egy hihető történetet akar elmesélni, azok tudják, hogy Roberto egy nagyszerű színész és nagyszerű ember."

- De nem félsz attól, hogy a jövőben továbbra is csak gonosz szerepeket osztanak rád?

- Nem, nem félek a beskatulyázástól. Például miközben a Floricientaban játszottam, a Közönséges emberek szextörténeteit forgattam. Úgy hiszem, hogy a színészi munka lehetőséget ad ilyen kettősségekre és a hivatásod mindig visz előre, akár akarod, akár nem.

Köztudott, hogy pályája során hogyan választotta ki az általa megformált szerepeket és hogyan csatlakozott sorozatokhoz. Például egy köztiszteletben álló komoly színész képes volt kényes szerepeket eljátszani, dacára annak, hogy egy csak kamaszoknak szóló szuper sikeres vígjátékban szerepelt, mint a Floricienta, képes volt ebben úgy interpretálni szerepét, hogy a gyerekek és fiatal felnőttek számára is emészthető legyen.

(fordította: Goli)