Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Most már megértem mi is az áldás

2008.03.26

 

Facundo Arana vallomásai a közelgő apaságról

 

Napszemüveg, militarizöld sapka, akárcsak a nadrágja és a kabátja. Így érkezik meg Facundo Arana (35) az interjúra, amire egy palermói bárban kerül sor. Először leveszi a napszemüvegét, aztán a sapkáját és végül a dzsekijét. Jól láthatóak a kidolgozott válizmok, dagadó bicepszek és a tökéletes hasizom. Karcsúbb, de sokkal izmosabb, be is ismeri: "Leadtam 3 kilót". Később elmeséli, hogy "a Tano" (a konditerem edzője) és"ne mondjuk neki azt, hogy személyi edző, légyszíves", és neki köszönhető a látható eredmény. Az edzés és étrend halon, disznóhúson és csirkén alapszik, "ami mint látod nem akadályoz meg abban, hogy beiktassak egy kis piritóst", mondja, miközben befal egy hatalmas sajtos-sonkás szendvicset.

Ez a szőke Adonisz egyike a televízió legkívánatosabb galánjainak, különösképp belelkesül, mikor Bautistáról, a Vidas Robadasban általa megtestesített szerepről kezd beszélni, és büszkeség és hála ül ki arcára, mikor az őseiről mesél. Szófukar a magánéletével kapcsolatban, érzelemmel telik el, mikor az apaságáról van szó, és dühös szőkévé változik, mikor csecsemője védelmezéséről beszél, akinek María Susini (31) ad majd életet májusban, és aki Facundót első alkalommal teszi apává.

Pedáns ember, a balkonon lévő másik asztalhoz ül, ahonnan kevésbé hallatszik a reggae zene. Úriember, a költözködéssel van elfoglalva, még a hölgy (az újságíró - Goli) táskájára is van gondja. Az első kérdés a Telefé 22 órai sorozatára vonatkozik, melyben főszerepet játszik.

- Gondot okozott újra felvennie a ritmust egy év filmes kihagyás után?

- Nem. Bár sok idő szükséges ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas történetet meséljen el az ember. Kevésbé meggyőzően szerelmi történet ez, mert olyan mesterien van megírva a történet krimi vonala, hogy a szerelmi szál is ebből fog kibontakozni. Itt a történet a főszereplő. Van persze a hős, a főhősnő és a falusi paraszt, de ez egy kórusmű. Már nem divat a gyerünk, nézzük meg, hogy lesz a két ember egymásé és az összes többi csak töltelék. Nézze csak meg az Sos mi vidát, Padre Corajét, a 099 Centralt. Ezek is szerelmi történetet meséltek el, de rengeteg más történet is volt bennük.

- Mikor kerítette először hatalmába a szerepe, Bautista?

- Abban a pillanatban, mikor Barilochéban hegyet másztunk, hogy megkeressük a hegycsúcsi felvételekre alkalmas helyet.

- Ezek a jelenetek kimondottan neked íródtak? (Arana extrém sportokat űz, 2003. március 29-én az Aconcagua csúcsán ünnepelte 31. születésnapját)

- Igen, de vedd észre, hogy ez milyen nagy lehetőség, figyelembe véve azt, hogy a sorozatot sok országban eladhatják, az egész világon látható lesz az argentin Patagónia és ez presszionál engem. Ugyanígy volt a Yagóban, és ettől megőrülök, megértesz? Egy csomó ember látogatta meg csak azért az Iguazu vízesést, mert látták a Yagóban. Mélységesen szeretem a mi Argentínánkat és az, hogy lehetőségem van bemutatni az országot történetek eljátszása közben, ahogyan azt én teszem, csodálatos.

- Soha nem fogom tudni megköszönni eléggé Indio Iribiasnak, Daniel Amayának, Santiago Barasinak és a többi hegyi…. (hegylakónak :) – Lilu), akik segítettek nekünk, még a szabadnapjukon is. Az egész stáb ott volt fenn a Frey-en (ez a csúcs), és tényleg fantasztikus munkát végeztek. Hatalmas erőfeszítés volt, de meg lehetett csinálni. 0 fok alatti hőmérsékletekkel és olyan szélben, ami nem olyan, mint az itteniek.........................Ráadásul nekik is meg kellett tenni a 8 km-t lefelé, mert a helikopter nem volt biztonságos a szél miatt. És mindezt 12 óra munka után. A fotós 70 éves és végig ott volt velünk. Cocoonnak neveztük el. Ezek után a dolgok után az ember bárhova elmegy ezzel a stábbal. Akármilyen helyzetben megbízom bennük, ezek után az extrém helyzetek után, amit megéltünk együtt.

- És az életedben mi volt a legextrémebb helyzet, amit megéltél?

- Nagyon sok. Rengeteg extrém helyzetet megéltem, mint pl. az abszolút boldogság, néhány keresett és néhány megtalált, mert az élet egy nap meglep egy nagy pofonnal. És azt mondod: de hát, úristen, nem tudom mindezt megfékezi semmivel, az élet azt csinál velem, amit akar… és még ha jólesik is, az élet azt tesz velünk, amit kedve tart. Néha nagy pofonokat, néha simogatásokat kapunk.

- Több pofont kaptál, mint simogatást?

- Velem nagyon nagylelkű az élet, mert mindig egy nagy pofon után szájon csókol. Több megköszönnivalóm van, és elsősorban a szüleimnek folytonosan, azért, ahogy felneveltek, és amire tanítottak.

- Azt mondják, hogy belül mindannyiunkban él egy gyerek. Hogy van a benned lévő??

- Nem tudom. Minthogy azt sem, hogy valaha is az életemben észreveszem, hogy van bennem egy felnőtt.

- Mi az első gyerekkori emléked?

- Kimásztam a kiságyamból és odamentem a szüleim szobájába, amikor már a saját szobámban kellett volna aludnom. Emlékszem, a papám négyszer kelt fel az ágyából, hogy visszavigyen, mert meg kellett tanulnom egyedül aludni. Igen jól emlékszem...
Már jártam, szóval olyan 2 éves lehettem. emlékszem az útra, amit egyedül kellett megtennem a kiságyamtól a szüleim ágyáig, milyen volt a berendezés akkoriban. Egy könyvtár, ahol most egy tükör van. És akkor, abban a helyzetben olyan volt, mintha 20 méter lett volna, a valóságban pedig csak 4.

- A papád vitt vissza a kiságyadba?

- Persze, hiszen a mamám terhes volt a húgommal. Érted? Emlékszem tisztán, hogy mikor tanultam meg egyedül aludni...emlékszem, ahogy az egész család tapsolt, amikor mondtam a hírt, és hogy ez milyen fontos volt nekem. Olyan memóriám van, mint egy elefántnak

- Emlékszel a napra, amikor megszületett a húgod?

- Igen, habár..... Megjött a mamám....és odatette a galériába és mi mind köré gyűltünk. Nem bírtam elhinni, egy húg… hogy lehet ez? Hihetetlen volt...

- Féltékeny voltál?

- Féltékeny nem. De a többi, az olyan dolog, amire az ember zárt ajtók mögött emlékezik...

Facundo ellenáll, amikor a családja kerül szóba. A szülei, a három lánytestvére, az unokaöccsök és -húgok egy különleges helyen vannak a szívében, mint egy kinyithatatlan retesz a kívülállóknak

- Most, hogy nemsokára apa lesz, másképp néz a családra, mint olyanra?

- Nagyon jó, ha az ember úgy tudja értékelni a családját, ahogy megérdemli, ....megköszönni a szemükbe nézve. És nekem volt lehetőségem, hogy megköszönjek rendkívül fontos dolgokat.......az idősebbek a legfontosabbak a családomban

- Beszéljünk a mindennapjaidról. Milyenek a hajnalok? Jó- vagy rosszkedvűek?

- Nagyon jó kedvem van, kivéve, ha van valami, ami miatt aggódom

- Kávé, tea vagy maté?

- Maté... nagyon sok. A reggeli sok mindentől függ, de maté mindig...

- Szappan vagy tusfürdő?

- Szappan.

- Fitness terem?

- Igen. Fontos, hogy jól érezzem magam és hogy el tudjam játszani a szerepet, amire felkérnek. Ráadásul észrevehető a különbség egy nagyobb Coraje és egy sovány és nyakigláb Ross Garnier között. Igyekszem megalkotni a szerepeket a testemmel is. Coraje például sokkal nagyobb volt, de Bautista, a jelenlegi karakteresebb. Játszom a testemmel a szerepek szerint (??). Szórakoztat. A Zingarában, 1995-ben a karakterem, Rudy megbetegedett, és lefogytam 8 kilót és lenyírattam a hajam, hogy jobban el tudjam mesélni...

- Mondhatjuk, hogy a 3 kiló, amit leadtál, az edzés és táplálkozás keverékének köszönhető?

- A más típusú edzésprogramnak, plusz a fehérje és a szénhidrát mennyiségnek ...ha fel kell szedned valamennyit, több tésztát (szénhidrátot) eszel, ha le kell adnod, akkor húst, csirkét, halat (proteineket)

- Akkor arról van szó, hogy most csirkét, halat és húst eszel..

- De túlzások nélkül, amint látod, meg tudok enni egy melegszendvicset...a lényeg, hogy örömmel tedd. Ez a legfontosabb. Nem az idő, amit itt töltünk (??)

- Kedvenc zene?

- Nagyon függ a helytől és az időtől... Rolling Stones....Claro de Luna, ha otthon vagyok és Tia Mariát iszom jéggel, Aerosmith az autóban

- Olvasás?

- Nem olvasok.

- A koncentráció vagy az idő hiánya miatt?

- Majd lesz rá időm, amikor a fizikai állapotom nem teszi lehetővé, hogy azokat csináljam, amiket most. Majd akkor leülök olvasni...

- -......

- ......, de le kell feküdnöm, amikor lemerül az elem. Szeretek fáradt lenni és aludni. Ez fantasztikus... olyan izé, úgy aludni, ha az ember nem fáradt, mert másnap fel kell kelni korán. Szeretek fennmaradni, amikor valójában már alszom. És tudom, hogy sok emberrle már történt ilyen és imádják, de másnap nem ismétlik meg. Én viszont igyekszem ezt csinálni..

- A zenét vagy a tévét bekapcsolja, ha aludni megy??

- Nem, minden le van kapcsolva. Megpróbálok ébren maradni a gondolataimmal, a dolgaimmal... aztán lassanként lecsukódnak a szemeim. a tévé kis piros lézer lámpáját bámulom, és lassanként látom, hogy megduplázódik, vagy elkezdek ásítani...

- Vannak rémálmaid?

- Igen.

- Valamilyen visszatérő?

- Nem, mindig más. Olyan intenzíven élem meg őket, hogy azt mondják, oké, megcsináltuk és eltűnnek. Amikor egy rémálom visszatér, az azért van, mert nem szenveded meg, amit meg kell. Én megszenvedem, mint egy őrült, ezért nem jönnek többet..

- Hiszel Istenben?

- Mélyen.

- Imádkozol?

- ............és Isten azt mondja, elég, már tudom. De nemcsak kérni kell, hanem megköszönni is. Nem imádkozom...... És azt sem mondanám, hogy beszélgetek, mert Isten tettekkel beszél, nem szavakkal, tehát nem hallom, csak látom... hiszem, hogy ......................

- Van valami a halál után?

- ..............Nem hallottam senkit panaszkodni amiért megszületett.. És ha a halál megfelelő pillanatban jön, az utolsó pillanatig tudatában van a test, hogy mi történik. .A tested tudatja veled, mikor vagy éhes, szomjas. Felkelsz, ha eleget aludtál. Ugyanúgy, ahogy ezeket is, hogy lehetünk annyira ostobák, hogy nem tudjuk, hogy a test tudja, mikor hal meg, sőt, felkészít. És nem engedi meg, hogy elszenvedd a halált magát, a halál az egy ....... az életnek, pont, mint a születés. Sőt, a test felkészül a halálra és.... finoman meghal. Az emberek túl sokat ...... ezzel és ha ........ .akkor is meghal ugyanúgy ….. és amikor .... a legszenvedélyesebb éjszaka sem hasonlítható össze azzal, hogy békében halsz meg.

- Hogyan készül kislánya születésére?

- Ugyanavval az intenzitással, ahogy beszélek róla, és egy eddig ismeretlen boldogsággal, mert ez egy olyan dolog, ami még soha nem történt velem. De sose beszélek olyan dolgokról, amik csak be fognak következni. Mindig arról, amit éppen megélek. Mert ami lesz, az egy csoda, amikor a kezembe fogom ezt a csodát, majd elmesélem, hogyan élem meg.

- Izgatott már, hogy a kezében tarthassa?

- Most élvezem életem legkülönlegesebb hónapjait. Később, a megfelelő pillanatban és minden nap, kiélvezem......

- Elképzeled az arcát?

- ..... van tökéletes válasz. De biztosíthatlak, hogy ez annyira intim, hogy szégyellek róla beszélni.

- A képzelgéseidről?

- Nem. De ez annyira intim és személyes, hogy mindenm amit eddig óvtam a magánéletemmel kapcsolatban, eltörpül mellette.

- De egy gyerek áldás.

- Igen, áldás. Olyannyira, hogy bármi, amiről azelőtt azt gondoltam, hogy az egy áldás, az eltörpül. Most már kicsit jobban megértem, hogy mi az áldás. Vannak kisebb áldások és nagyobbak. Sose éltem meg egy ilyen hatalmas áldást. Jobban szeretnék valami olyasmiről beszélni, amit már megéltem, nem arról, amit csak fogok vagy elképzelek. Mert ez nagyon intim és érzékeny téma. Addig őrizgetni akarom, amíg meg nem tapasztalom. És amilyen farkasvilág van kint, megpróbálom nem megosztani, mert nem akarom, hogy elfarkasodjon ez a téma. Ez a legrövidebb idő, ugyanakkor a leghosszabb is attól függően, hogy hogyan gondolsz rá. Milyen ez a 60 másodperc minden percben. És talán örökkévalóság, talán megkérdezed, hogyan telhet ilyen gyorsan? Az ég magasabb, a zöld zöldebb, könnyebben lélegzel, alaposabban figyelsz és én csak intenzíven akarom megélni ezt a csodát.

(forrás: CARAS; fordította: Goli & Pilo)